A toszkánok 2008-ban szerepeltek először a BL-ben, egy évvel később pedig csoportelsőként kerültek 16 közé. Ott azonban a Bayern München megállította őket.

Az idén újjászületett Ronaldinho vezette, és az ex-manchesteri közönségkedvencet, Beckhamet is pályára küldő olasz klub komoly verésbe futott az Old Traffordon.

A brazil és a milánói angol meccs előtti várakozásai, illetve a találkozó összefoglalója.

Négy hely még kiadó a legjobb nyolc között; a legnagyobb figyelem kétségtelenül a Chelsea és az Inter meccsét övezi.

Ezúttal a Lyon állította meg a lila-fehéreket a nyolcaddöntőben: a Bernabeu-beli döntetlennel a franciák mentek tovább.

Jose Mourinho győzött, de alig egygólos előnyt tudott szerezni a BL-nyolcaddöntő londoni visszavágójára korábbi csapata ellen Milánóban.

Most úgy tűnhet, hogy nagyon Arsenal-ellenes vagyok, pedig a meccs kezdetén még nekik szurkoltam, de egy incidens mindent megváltoztatott: A legalsó sorban lévő nézők teljesen egy szintben vannak a pályával, én pedig a gólvonal mögött, fotósok és operatőrök között üldögéltem a meccs alatt. Egészen a szünetig, amikor odajött egy „steward”, és nemes egyszerűséggel közölte, hogy azonnal guggoljak le, mert túl nagy a fejem és nem látnak tőlem a nézők. Próbáltam ellenkezni, hogy ha lejjebb hajolok, akkor nem látom a reklámtáblától a meccset, de az izmos úriember egyrészt félelmetesen izmos volt, másrészt hajthatatlan. Miután rám szóltak, természetesen a Portónak kezdtem el szurkolni, mindhiába: az Arsenal 5 góllal fölényeskedett, de azt azért hozzá kell tenni, hogy a portugál csapatnak is voltak szép helyzetei. Várom a negyeddöntőt, ahol ismét megmérettetik az az angol csapat, akinek a szurkolói nem szeretnek a fejméretem miatt.

Főként kőgazdag szurkolók költöztek az Arsenal egykori legendás stadionjába, melyből a klub ugyan már négy éve továbbállt, ám még mindig a szurkolók százai akarják haláluk után a valamikori pályán szétszóratni a hamvaikat.

Alapembereik, az irányító Fabregas, a támadó Van Persie és a középhátvéd Gallas nélkül is kiütötték a Portót.

A londoni klub nemcsak ledolgozta az első meccsen – az akkor sérült Almuniát helyettesítő Fabianski kapus kapitális hibái miatt összeszedett – egygólos hátrányát, hanem 6-2-es összesítéssel jutott a BL legjobb nyolc csapat közé.

(És ezzel megszakított egy 30 éves hagyományt: azóta nem sikerült fordítaniuk nemzetközi kupákban az első meccs veresége után.)

A dán Bendtner három gólja, valamint a csereként beszállt Eboue találata és kiharcolt büntetője ellenére a meccs embere az ezúttal balszélsőt játszó Arsavin, aki az ötből három gólban is komoly szerepet vállalt.

Előbb az ő kiugrása utáni lecsorgót passzolta be Bendtner, aztán remek szóló után rúgatott gólt a dánnal, majd a második félidőben – az ellenfél szöglete utáni kontrából, kiváló egyéni megoldások után – Ebouéval is.

A másik nyerőember a középpályás Nasri, aki az első gólnál még passzolt, a harmadiknál – egy, az oroszéra kifejezetten hasonlító, csak ellenoldali szóló után – viszont már nem.

A Portónak huszonötödszörre már nem sikerült megőriznie a nemzetközi kupákban az első meccsen szerzett az előnyét: a szünet utáni első 10 percet, illetve egy Falcao-lövést és egy Rodriguez-fejest leszámítva valójában esélye sem volt a vendégeknek.

A Barcelona mellett talán a leglátványosabban futballozó európai klubcsapat – jóllehet nem kevés hibával, de – végig nyíltan futballozott, ám a két brazilra, Hulkra és Falcao-ra épülő portói támadójátékot hatékonyan tudta szabotálni a Vermaelen- és Clichy-vezényelte londoni védelem.

Arsenal – Porto 5-0 (2-0)

2010. március 9., London, Emirates-stadion

Vezette: Frank De Bleeckere

Arsenal: Almunia – Sagna, Campbell, Vermaelen, Clichy – Nasri (Denilson, 72.), Song, Diaby – Rosicky (Eboue, 57.), Bendtner, Arsavin (Walcott, 77.).

Porto: Helton – Fucile, Rolando, Bruno Alves, Álvaro Pereira – Rúben Micael (Guarin, 76.), Nuno Coelho (Rodriguez, 46.), Raul Meireles – Varela (Mariano González, 76.), Falcao, Hulk.

Gól: Bendtner (9., 25., 91. – 11-es), Nasri (63.), Eboue (66.)

A németek kikaptak ugyan Firenzében, de 4-4-es összesítéssel, idegenben lőtt több góllal mégis ők jutottak tovább.

Sokat ért a BL-nyolcaddöntő első meccsén Klose lesről szerzett fejesgólja: két precíz lövéssel a müncheniek jutottak a legjobb nyolc közé.

Pedig Vargas gólja után 1-0-nál, Jovetics első találata után 2-0-nál, illetve – némileg szabálytalannak tűnő – másodiknál, 3-1-nél is a Fiorentina állt összesítésben jobban.

A bajoroknak csak a hosszabbításra lett volna elegendő a 2-1-es eredmény Van Bommel pontos lövése után, a második játékrész első felének gólparádéját záró Robben-bomba viszont őket vitte a BL legjobb nyolc csapata közé.

AC Fiorentina – Bayern München 3-2 (1-0)

2010. március 9., Firenze, Artemio Franchi-stadion
Vezette: Alberto Mallenco.

Fiorentina: Frey – De Silvestri, Natali, Kröldrup, Felipe (Pasqual, 79.) – Montolivo, Zanetti – Marchionni, Jovetics, Vargas (Keirrison, 82.) – Gilardino.

Bayern München: Butt – Lahm, Van Buyten, Badstuber, Alaba – Robben, Van Bommel, Schweinsteiger, Ribéry (Pranjic, 91.) – Müller, Gomez (Klose, 30.).

Gól: Vargas (28.), Jovetics (54., 64.), ill. Van Bommel (60.), Robben (65.)

Összesítésben: 4-4. Idegenben lőtt több góllal továbbjutott a Bayern München

A Királynő mezőőre, Buzsáky Ákos három éven át futballozott a Portóban, jelenleg viszont Londonban játszik, a Queen’s Park Rangers középpályása.