2009.12.15. 15:28 - nincs komment

Vége az első félidőnek

Fantasztikus meccsel ért véget a BL őszi szezonja a TV2-n, nagyon régen láttam ilyen izgalmas mérkőzést a helyszínről. Az volt az érdekessége a Juventus – Bayern csatának, hogy az első másodperctől az utolsóig mindig kiesésre állt valaki, így nem lehetett alibizni, az egyik csapatnak mindig támadnia kellett. (Érdemes lenne valami olyan szabályon töprengenie az UEFA-nak vagy a FIFA-nak, ami minden meccset hasonlóan izgalmassá tesz…)

Kivételesen nem a pálya széléről, hanem a kommentátor állás lépcsőjéről néztem végig a meccset. Szerettem volna hallani Hajdú B. István és Méhes Gábor hangját, na meg látni az arcukat, amikor az én csapatom lő gólt. Már a szállodában megbeszéltük ugyanis, hogy ők nem az én csapatomnak szurkolnak – persze hivatalosan tökéletesen függetlenek vagyunk ám mindhárman…
Reménykedtem, hogy az én szám íze szerint alakul majd a meccs, és a „saját” góljaimnál egy-egy gonosz pillantással emlékeztethetem őket arra, hogy melyik is a jobb csapat!
Nem árulom el ki kinek szurkolt, de szerintem jó meccs volt :-)

Lothar Matthäus is érdemel néhány szót. A volt magyar szövetségi kapitány ugyanis velem egy sorban ült (mondjuk, ő nem a lépcsőn), és a 14-15 év körüli fiával együtt nézte a mérkőzést. Zseniális volt, ahogy az első félidő lefújása előtt 4 másodperccel felugrottak a sor közepén, és elkezdtek rohanni mindketten, hogy megelőzzék a tömeget (vagy a büfénél, vagy a wc-n). Sőt, ugyanezt eljátszották a végén is, a harmadik Bayern gól után ugyanis kifutottak a stadionból. Megint tanultunk valamit, Lothar Matthäus nem szereti a tömeget…